SMB vs Enterprise: hol a határ?

Valójában lehet, hogy már a SOHO (Small Office Home Office) kategóriával kellett volna kezdenem, hiszen például a legolcsóbb gagyi routerek is tudnak már WPA2 Enterprise hitelesítést. Szóval nem is technológiában keresem a “különbséget”, hanem szemléletmódban – és költségvetésben. Nem hiszek abban, hogy csak a nagy költségvetésű termékek (vasak, szoftverek) tudnak csak Enterprise megoldásokat, bár kétségtelen, hogy az előkészítés komoly szakértelmet igényel, bármilyen platformon főzünk.

Szóval szakértelem! Azt csak sok tanulással (próbálkozással-kudarccal), harcmezőn edzetten lehet hitelesre csiszolni. És még így is könnyen lehet hibát véteni, mivel a környezet-technológia-elvárások (költségvetés…) állandóan változik, itt gyönyörűen példálóznak vele.

Végül is a szemléletmódban határozom meg az alapvető – hasonlóságokat! Nagy rendelkezésreállás, felügyelhetőség, delegálhatóság – minden SMB-ben is igény. Valójában – bizonyos szintig minden megvalósítható az MS oprendszereiben saját eszközökkel. Bizonyos szintig..(Service Level Agreement)? Hát ez az, amit nem a szaki-beszállító dönt el, hanem a megrendelő. Általában azonban ez az, ami nem érdekli az ügyfelet, hanem az, hogy működjön. Tehát az SMB ügyfélnek  is Enterprise szemléletmód szerint kell látnia IT döntéseit! Segítsünk nekik: 3-4 középtávú (1-2 év, hálózati, kliensoldali, szerver-alkalmazásszerver oldali) forgatókönyv, illetve a hozzájuk tartozó költségvetés segíthet a mindenki számára elegendő színvonal kialakításához (az üzemeltetőnek nem kell annyi légvárat építeni, a megrendelő pedig tudja, mennyibe került az, amit választott – és akkor annyiba kerül!).

Most, hogy 20 éves születésnapját ünnepeljük az MS nagybetűs “Szerver Operációs Rendszer”-ének, belefutottam még két cuki reklámvideóba. A vicces, hogy még mindig kurrens a mondanivalójuk (SMB-k számára pláne!):

Felügyelet, adatsűrűség, vaskihasználás és egyéb kemény Datacenter szempontok:

A 2003 szerver reklámjában a döntéshozók nem a nyilvánvaló technológiai előnyöket értik, hanem a költségvetést. Kortalan bölcsesség 🙂